Érmekkel a nyakban, de aggodalommal a szívben

Tegnap este ünnepelt a szakma. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében kiosztották az Országos Pálinka- és Törkölypálinka Verseny díjait, amelyet a Pálinka Nemzeti Tanács hívott életre és szervezett meg idén is.

Mi, a Bolyhos Pálinkafőzde csapata büszkén és örömmel vettük át a számos érmet és kategóriagyőzelmet, amit szakmai munkánk elismeréseként kaptunk. Jó érzés, hogy a bírálók értékelték azt a szenvedéllyel, alázattal végzett munkát, amit csapatunk minden egyes tagja napról napra, évről évre végez. 

De ez az öröm most nem az igazi.

A szakma, amelyhez tartozunk, amelyet szenvedéllyel és generációkon átívelő tapasztalattal művelünk, bajban van. Nem hangos, nem látványos baj ez, de egyre inkább súlyosbodó. Mert ahogy egyre többen tapasztaljuk a klímaváltozás hatásait, úgy válik bizonytalanná az alapanyag, a gyümölcs. Fagykár, jégverés, aszály…A termelők évről évre komoly energiát és pénzt fordítanak arra, hogy megvédjék gyümölcsöseiket az egyre kiszámíthatatlanabb időjárástól – fagyvédelmi rendszerek, öntözés, jégvédő hálók, növényvédelem. Ez a védekezés pedig természetesen beépül a gyümölcs árába, amit mi is megfizetünk, hiszen ebből dolgozunk. Érthető és indokolt kiadás ez, de a végén mégis csak emeli annak a pálinkának az árát, ami végül a polcra kerül.
És nem csak a gyümölcs drágul, hanem minden más is: az erjesztéshez szükséges anyagok, a gáz, az üveg, a címke, a munkaerő.

És akkor még nem beszéltünk a jövedéki adóról és az ÁFA-ról, ami ma egy liter, 50 fokos pálinka után mintegy 7000 forint. Innen indulunk, és erre rakódik rá minden más költség. A végeredmény? A polcokon a valódi magyar pálinka – ez a nemzeti érték – legalább 20.000 forintba kerül literenként. És ez az ár csak nőni fog, hiszen a Parlament tavaly elfogadta az inflációhoz kötött jövedékiadó-emelést is.

Ez így nem fenntartható. Sem a fogyasztónak, sem a főzdéknek, sem az államnak. Mert ha a vásárló nem engedheti meg magának, hogy pálinkát vegyen, mi kevesebb gyümölcsöt vásárolunk, kevesebb pálinkát főzünk, kevesebb embernek tudunk munkát adni. A termelő kevesebb gyümölcsöt tud eladni, az állam kevesebb adót szed be. Ez egy lefelé tartó spirál, amiből nehéz lesz kijönni, ha most nem figyelünk.

Nem panaszkodni akarunk. Dolgozni szeretnénk. Termelni, értéket teremteni, pálinkát főzni – ahogy azt eddig is tettük és tesszük a mai napig, immár több mint 30 éve. És szeretnénk a jövőben is. De ehhez az kell, hogy legyen párbeszéd. Hogy legyen meghallgatás. Hogy legyen szándék a változtatásra. 

A pálinkás szakma segítségért kiált – nem csak magáért, hanem mindazért, amit képvisel: magyar földet, magyar gyümölcsöt, magyar munkát, magyar értéket.

Szeretjük azt, amit csinálunk. De hogy meddig tudjuk csinálni, az már nem csak rajtunk múlik.