A pálinka szabadsága és az ipar rabsága

A pálinka szabadsága és az ipar rabsága

A pálinka több mint ital. Illat, emlék, tradíció, családi történet. Az ország legkarakteresebb hungarikuma, amit a legtöbben nemcsak szívesen fogyasztanak, hanem szívesen el is készítik. Ezen nincs is mit csodálkozni. Évszázados hagyomány, kulturális örökség, egy szelet falusi önrendelkezés. Az udvar végében álló, rézüst éppúgy hozzátartozik a magyar vidéki identitáshoz, mint a szőlőlugas vagy a sparhelt.

De miközben a házi pálinkafőzés romantikája sokakban él, kevesen gondolnak bele: vajon ki tartja életben ezt a nemzeti értéket valójában? A hobbi főző, aki évente pár alkalommal előveszi a rézüstöt, vagy az a kereskedelmi főzde, amely egész évben adózik, fejleszt, munkahelyet teremt, és minőségi, nyomon követhető pálinkát juttat a boltok polcaira? Mert miközben az egyik teljes adómentességet élvez, a másik egyre nehezebben lélegzik a jogszabályi dzsungelben.

Két világ, két valóság

A mai szabályozás szerint egy magánfőző évente 86 liter 50 fokos párlatot készíthet adómentesen, csupán némi regisztrációs kötelezettséggel. Nincs adó, nincs termékdíj, nincs palackozási szabály, nincs laborvizsgálat, nincs fogyasztóvédelmi megfelelés – semminemű komoly kontroll.

Ezzel szemben egy kereskedelmi főzde – legyen bármilyen kicsi – már az első liter után komoly jövedéki adót fizet, engedélyeket szerez, HACCP-rendszert tart fenn, rendszeresen jelent a NAV-nak és minden egyes palackjáról nyomon követhető dokumentációt vezet. Egy magánfőző közel 100 liter pálinkát is el tud készíteni anélkül, hogy ez bárhol nyilvánosságra kerülne – míg egy főzde ennek a többszörösét is csak jelentős költségek árán és megfelelő ellenőrzés mellett hozhatja forgalomba.

Ez egy nagyon torz versenyhelyzet, amelyben a tisztességes kereskedelmi szereplő azonnali hátrányból indul. Az adók, a szabályozási terhek és az ellenőrzési kötelezettségek árát nem tudja beépíteni a termékébe anélkül, hogy el ne veszítse a vásárlóit – akik sok esetben úgy döntenek, hogy „a szomszéd Jóska is főz jó kis barackot, és csak fele annyiba kerül”.

A kereskedelmi főzdék értéket teremtenek

Amikor egy palack kereskedelmi pálinka a polcra kerül, nemcsak egy jól címkézett üvegről van szó. A mögötte álló főzde sokszor éveken át fejlesztett, laboráltatta a termékét, pályázott, munkaerőt képzett, marketingelt, és közben tette a dolgát a magyar gazdaságban: fizette az adókat, alkalmazott embereket, beszállítókat választott, rendezvényeken vett részt, és közösségi élményt épített.

A kereskedelmi főzdék jelenléte különösen fontos a vidéki régiókban. Egy jól működő főzde nemcsak munkahelyet ad, hanem turisztikai vonzerő, gasztronómiai célpont is lehet. Egyre több helyen kapcsolják össze pálinkatúrákkal, tematikus rendezvényekkel, kézműves piacokkal. Ez a fajta jelenlét nem pótolható a magánfőzéssel – mert az „zárt”.

Nem vitatjuk, hogy a magánfőzésnek is van értelme és helye. De gazdaságilag nem hoz vissza semmit a rendszerbe: se adót, se munkahelyet, se turizmust. És ha a minőség romlik, nincs, aki felelősséget vállaljon.

Torz rendszer, fenntarthatatlan jövő

A mai torz pálinkás szabályozás azt üzeni a vállalkozóknak: köszönjük a befektetést, de a szabályokat másoknak nem kell betartani, mert tulajdonképpen ők nincsenek is szabályozva. Ez hosszú távon demoralizálja azokat, akik tisztességesen szeretnének dolgozni, és csökkenti a termék presztízsét is, hiszen, ha a fogyasztó nem látja a különbséget, akkor a minőségi párlat egy kalap alá kerül a „garázsban kifőzött löttyel”.

Ráadásul az árverseny is egyre inkább elbillen. A kereskedelmi főzde nem tudja tartani a lépést egy olyan szürke zónával, amelyik nem fizet áfát, jövedéki adót, bérjárulékot, laborvizsgálatot, marketingköltséget és még a címkét is nyomtathatja otthon, ha mondjuk nem egy 1.5 literes PET palackba tölti a párlatot.

Van kiút, ha felismerjük a problémát

A jelenlegi szabályozás felülvizsgálata nem a magánfőzők ellen kell szóljon – hanem egy igazságosabb, fenntarthatóbb pálinkás jövőért.

Néhány ésszerű lépés:

• A magánfőzés regisztrációja és éves mennyiségének valós ellenőrizhetősége.
• A kereskedelmi főzdékre nehezedő adminisztratív és jövedéki terhek mérséklése.
• Tudatos fogyasztói edukáció: nem elég, ha valami „házi” – tudjuk, mi van benne, hogyan készült, ki a felelős?
• Támogatási rendszer a főzdéknek, amelyek helyi alapanyagból, helyi munkaerővel, tiszta körülmények között állítanak elő valódi pálinkát.

Zárszó

Magyarországon egyre többen szeretnének valamit létrehozni. Kisvállalkozások, kézművesek, termelők és persze a pálinkafőzdék is. Ők azok, akik a szenvedélyt vállalkozássá, az álmot adóköteles tevékenységgé formálják. Ez nem könnyű, de megtisztelő szerep. Amit azonban nem lehet vállalni: egy olyan versenyt, ahol az egyik oldalnak minden terhet cipelnie kell, a másikra pedig semmilyen szabály nem vonatkozik.

A kérdés tehát nem az, hogy legyen-e magánfőzés.
Hanem az, mikor veszi már észre valaki odafent, hogy azok a terhek, amelyeket egy kereskedelmi főzde ma cipel, lassan, de biztosan ellehetetlenítik ezt a szakmát?

Nem a tisztességes magánfőzővel van a baj, hiszen ő is „áldozata” a fekete piacra dolgozó „kollégának”. A kialakított rendszer az, ami tönkreteszi azokat, akik még komolyan, becsületesen szeretnének értéket előállítani. Magyarország elsőszámú Hungarikumát.